Ma az iskola ügyintézési részlege olyan volt, mint egy osztályterem. Az igazgatói iroda megtelt diákokkal, munkatársakkal és barátokkal. Minden, aminek egy iskolának rendelkeznie kell.

Bár tudjuk, hogy hazánkban ezen a napon, március 8-án hagyományosan a gyerekek szeretnek virággal kedveskedni az anyukáknak, nagymamáknak, de még a tanároknak is, mi az iskolában nem várjuk el és nem kérjük tőlük. Ezt a jellegű figyelmességet nem várjuk el,ahogy az adott tudás sem vár jutalmat, mert a tudás önmagában jutalom; ahogy a kinyújtott kéz sem várja el a vállveregetést. Mi ezt tanítjuk a gyerekeknek, és ezt sok gyermekünk tudja.
Így szebb volt a mai hangulat az egész iskolában és az iskola ügyintézésében is: a fiúk felköszöntötték a lányokat, barátaikat, tanáraikat ezen a jeles ünnepen. Hol szóval, hol virággal, hol írásos üzenettel, egy rajzolt üdvözlőkártyával... Nem mindennapi jelenség zajlott ma egyszerű és barátságos hangulatban: két év online tanítás és különféle kombinációk után, amelyek korlátozták a kapcsolatokat és az együttműködést a diákokkal, az iskola a mai napon feléledt. Természetesen továbbra is érvényben vannak a biztonsági intézkedések. Az igazgatói iroda álarc alatt is megtelt őszinte gyermekkívánságokkal, vidám mosolygással. Ígéretet kaptak a fotók közzétételére, amit nagy köszönettel közzé is teszünk a figyelmességükért az iskola vezetőségében. Zoran Tašković számviteli vezető kollégánk is meglepett bennünket a diákok mellett, egy lelkesítő üzenettel: az apró tettek mozgatják a világot.
Köszönök mindent.
Vesna Weiss, igazgatónő